Lapszámok > III. évfolyam (2010) - 1. szám
A homocisztein és a kardiovaszkuláris rizikó. A vitaminterápia szerepe - Már valóban mindent tudunk?
A plazma emelkedett homociszteinszintje és a kardiovaszkuláris betegségek kapcsolatára 1969-ben McCully hívta fel a figyelmet. Az összefüggés hátterében számos olyan mechanizmus feltételezhető, amely károsítja az endothelfunkciót. A folsav és a B-vitaminok csökkentik a plazma homociszteinszintjét, ezért joggal lenne elvárható, hogy a vitaminterápia csökkentse a vaszkuláris események számát. Ám az eddigi klinikai eredmények nem felelnek meg ennek az elvárásnak, a tanulmányok számos ellentmondó adatot közölnek. A jelenlegi álláspont szerint a folsav- és a B-vitamin-terápia csak abban az esetben ajánlható, ha a hyperhomocysteinaemia más kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal együtt van jelen, vagy manifeszt kardiovaszkuláris betegséghez társul, ami az egyén globális kardiovaszkuláris kockázatát tovább növeli.
Van-e létjogosultsága a polypill primer prevenciós stratégiának? A Polycap vizsgálatának eredményei
A Salim Yusuf vezetésével Indiában végzett TIPS vizsgálat a Wald és Law által 2003-ban közölt „polypill-elmélet” első gyakorlati próbája volt. A vizsgálat igazolta a szív és érrendszeri betegségek primer prevenciójára adott öt összetevős (tiazid, atenolol, ramipril, szimvasztatin, aszpirin) készítmény stabilitását, rövid távú tolerabilitását és hatékonyságát mérsékelt kockázatú, manifeszt kardiovaszkuláris betegségtől mentes egyénekben. Ugyan a soft végpontokból kalkulálható klinikai eseményszám-csökkenés az előzetes várakozásnál kisebb mértékűnek adódott, azonban a kivetített 50–60%-os szív-ér rendszeri kockázatcsökkentés lehetősége így is igen jelentős. A biztató kezdeti eredmények után hosszú távú, nagy betegszámú vizsgálatok adhatnak végső választ a polypill stratégia tényleges létjogosultságával kapcsolatos kérdésekre.
Biokémiai markerek a kardiológiai betegellátás napi gyakorlatában
A biokémia napjainkban kulcsszerepet játszik egyes kardiológiai betegségek diagnosztikájában, illetve prognosztikájában. Ismeretük elengedhetetlen a napi gyakorlatban, de elsősorban a gyors döntéseket igénylő kórképekben van kiemelt jelentőségük. A BNP elsősorban az akut dyspnoe szívelégtelenség eredetű diagnózisában nyújt segítséget. A troponin az akut coronaria szindróma korai diagnosztikájában játszik kulcsszerepet. Számos egyéb kórképben is lehet azonban troponinszint-emelkedést észlelni; melynek a klinikai tünetektől független „túlértékelése” számos hibás döntéshez, nem megfelelő terápiához vezethet.
Beszéljünk őszintén a hipertóniabetegség béta-blokkolóval történő kezeléséről!
A béta-adrenerg-receptor blokkolók (béta-blokkolók) az elmúlt évtizedekben nagy pályát futottak be; a mindennapi klinikai gyakorlatban ma sem nélkülözhetjük őket. A hipertóniabetegség kezelésében – annak patomechanizmusa alapján érthetően – nagy sikereket értek el ezzel a gyógyszercsaláddal a vérnyomáscsökkentése terén. Annál váratlanabb volt, hogy a régebben használt, és sok mellékhatással rendelkező béta-blokkolókkal végzett vizsgálatok eredményeit felhasználva frontális támadást indítottak az összes béta-blokkoló hipertóniabetegségben való alkalmazása ellen. Az elmúlt két évtizedben kiderült, hogy egyrészt nincs két egyforma hatású béta-blokkoló, másrészt kifejlesztették a vazodilatátor hatású és kedvező anyagcsere-effektusokkal rendelkező béta-blokkolókat. A 3. generációs béta-blokkolók vazodilatációt okoznak, antioxidáns hatásúak, és elősegítik a NO-termelést és -kiáramlást az endotheliumból. A carvedilol és a nebivolol – más-más mechanizmus révén – képes kedvezően befolyásolni a lipidprofilt, és növelni a sejtek inzulinérzékenységét.
A rizikófaktorok csökkentése diétás terápiával a kardiológiai rehabilitációban
A kardiológiai rehabilitáció során a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői közül számos megelőzhető, kezelhető diétával. Ezek közé tartozik a kóros zsíranyagcsere, a magasvérnyomás-betegség, a cukorbetegség, az elhízás és a köszvény. A Kardiológiai és Rehabilitációs Kollégium módszertani levele (A kardiológiai rehabilitáció szakmai és szervezeti irányelvei) meghatározza a rehabilitáció során a betegeknek adott étkezési tanácsadás főbb elveit. Meg kell ismertetnünk a betegekkel a táplálékok összetevőit, a hypertonia, a diabetes mellitus, a hyperlipidaemia, a hyperurikaemia, és az elhízás diétás kezelését, a növényiolaj-, növényirost-fogyasztás és az energiaszegény táplálkozás fontosságát, a só szerepét az étkezésben és a korszerű konyhatechnikai módszereket.
Háziorvosi feladatok a kardiovaszkuláris megbetegedések menedzsmentje területén
Az eredményes és hatékony népegészségügyi program kivitelezéséhez szükséges a összehangolt aktivitás mind az egészségügyi ellátórendszer egyes szintjei között, mind az egészségügyi rendszer és a páciensek kapcsolatában. A cikk azon struktúrák elemzését végzi, amelyek a háziorvosi szinten történő kardiovaszkuláris rizikómenedzsment folyamatát befolyásolják, leírva annak erősségeit és gyengeségeit, rávilágítva a javítás lehetőségeire, valamint a kihívásokra, amelyek kiküszöbölése lényeges a sikeres végrehajtás érdekében. A prevenciós folyamat kulcsszereplője a páciens, akinek aktív részvétele nélkül a próbálkozások nagy valószínűséggel elméleti szinten maradnak, így azok a kommunikációs stratégiák, amelyekkel aktív részvételük megnyerhető, az egészségügyi szakemberek által elsajátítandóak.
A szívelégtelenség-ambulanciák szerepe a krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek ellátásában
A szívelégtelenség-gondozási programok, -ambulanciák megszervezése minden modern szívelégtelenség-irányelvben „A” típusú bizonyítékokkal támogatott, első osztályú ajánlás. Tevékenységük révén egybehangzó adatok szerint csökken a betegek halálozása, kórházi kezeléseik száma, s javul életminőségük. Mindezek ellenére a gondozási programok megszervezése Magyarországon csak kezdeti stádiumban van; jelenleg a betegeknek csak elenyésző részét gondozzuk szívelégtelenség-ambulancia keretei között.
Talált elemek: 10 db (összesen: 1 oldal)